„A mélység az ugyanolyan, mint a magasság. Csak máshonnan kell nézni.”
Az Országos Könyvtári Napok idei programsorozatának volt mottója ez a Kiss Ottó, József Attila-díjas író, költő által megfogalmazott bölcsesség. Ezzel köszöntöttük mi is a martfűi rendezvényekre ellátogatókat.
Az október az egyik legszebb hónap, nem utolsósorban azért, mert minden évben ilyenkor kerül sor a könyvtárak legjelentősebb rendezvénysorozatára. Mi is mindahányszor csatlakozunk a kezdeményezéshez, izgatottan ötletelünk, szervezzük a helyi programokat, és várjuk az érdeklődőket. Igyekszünk sokfélét kínálni, minden korosztálynak kedvébe járni.
Az elmúlt két esztendőt meghatározta a járványhelyzet. Megváltozott körülöttünk a világ, a körülmények, felértékelődtek a személyes találkozások. Alakulnunk kellett nekünk is, könyvtárunknak is. Kiderült, sokkal többre vagyunk képesek, mint hittük, gyorsan tudtunk alkalmazkodni, bővíteni online szolgáltatásainkat. Hogy ne veszítsük el a kapcsolatot olvasóinkkal, hogy ők ne veszítsék el a könyvtárat, mint biztos pontot az életben, új lehetőségeket, utakat kerestünk, és meg is találtuk azokat minden korosztályhoz. Egyik-másik módszer olyan jól működött, hogy a majdnem normális élet visszatértével sem engedtük el, megtartottuk jó szokásként.
Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész arról beszélt nemrég irodalmi podcastjében, miért fontosak a könyvtárak. Mi, könyvtárszeretők, látogatók, itt dolgozók tudjuk jól a választ, de azért jó volt hallani az író gondolatait, statisztikai adatokkal színesített merengését arról, miért fontosak a könyvtárak.
Megtudhattuk a műsorból, hogy Magyarországon kb. 10.000 könyvtár van. Szép nagy szám ez! Nyáry Krisztián úgy fogalmazott, jó intézményi adottsága ez az országnak, jól kiépített ez a rendszer. Csak érdekességképpen elhangzott, hogy ez a sok könyvtár 800.000 m2-en terül el, ebből a mienk, büszkén jelentem, kb. 300 m2.
Könyvtáraink 99 millió könyvet őriznek. Ez az ország emlékezete – szintén Nyáry Krisztián fogalmaz így.
Van 2 millió beiratkozott, 20 millió látogatás esik egy évre, 23 millió kölcsönzés, 26 millió helyben használat. És ami még érdekesebb és feltűnően nagy szám: 122 ezer rendezvény van egy évben. Ebből az adatból látszik leginkább, hogyan változik a könyvtárak szerepe.
A könyvtár lett az írók, szerzők elsődleges lehetősége a találkozásra az olvasókkal.
Ennek az ünnepi hétnek is minden évben kiemelkedő eseménye, a legizgalmasabb programja az író-olvasó találkozó.
A mi könyvtárunk is volt már tanúja sok ilyen értékes, érdekes, lelket frissítő, melengető találkozásnak.
Az ünnepi hét RENDHAGYÓ IRODALOMÓRÁKkal és egy különleges ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓval kezdődött. Régóta terveztük, vártuk a találkozást Szabó T. Annával és Dragomán Györggyel. Az íróházaspár három programmal is megajándékozott bennünket egyetlen napon. Szabó T. Anna alsós kisdiákoknak, Dragomán György pedig felsősöknek, középiskolásoknak tarott rendhagyó irodalomórát koradélután. Az este pedig a felnőtteké volt, Kengyel Éva beszélgetett a művészekkel alkotásról, ételről, életről, irodalomról.
Szabó T. Anna a második évfolyamos diákoknak (közel 60 gyermek) beszélt óriási szenvedéllyel versekről, költészetről, kedvenceiről, gyermekkori élményeiről, fontos tárgyakról, írói szokásairól. A gyerekeket is magával ragadta az írónő lelkesedése, vele együtt szavaltak lelkesen, mondták ritmusosan Weöres Sándor A galagonya című versét. Az alázatos, szerény művész és a gyerekek csodálatos, szenvedéllyel, szeretettel teli találkozása volt ez. Biztosan sokáig fognak rá emlékezni, fognak ebből táplálkozni a kisdiákok.
A felső tagozatos általános iskolások, a martfűi és a tiszaföldvári középiskola lelkes tanulói pedig Dragomán Györggyel találkozhattak. Az írót rendkívül aktív és érdeklődő diákközönség várta. Sok-sok tartalmas, izgalmas kérdést tettek fel a gyermekkoráról, az alkotói létről, a könyveiről, a terveiről. Arra is kíváncsiak voltak, hogyan él a hétköznapokban és, hogy az írás hogyan egyeztethető össze másik szenvedélyével, a főzéssel. Kiderült, a diákok tanáraiknak köszönhetően a találkozó előtt már órákon, beszélgetéseken tájékozódtak személyéről, alkotásairól, így még lelkesebb befogadók voltak. Volt, aki a szerzőt sci-fi írásairól, a dimenziók összefüggéséről, a valóság és a képzelet határáról kérdezte. Friss, ropogós, tartalmas válaszok hangzottak el a feltett kérdésekre. Dragomán György úgy tanított az olvasásról, az irodalomra való nyitottságról, hogy tizenéves közönsége észre sem vette, mégis maradandó hatással volt rájuk.
Irodalomról, érzésekről, ízekről, a történelem és a lélek összevarrt szövetéről beszélgettünk az író házaspárral a délutáni találkozón. Mindkettejük családja Erdélyből költözött Magyarországra az 1980-as évek végén. A kimondott és a leírt szó mélysége, játéka, zenéje családi örökség mindkettejük számára. Gimnazista korukban ismerkedtek meg egymással Szombathelyen. Azóta is egy párt alkotnak a hétköznapokban és az irodalomban is, ami náluk a hétköznapok szerves része. Az író–olvasó találkozón tapasztalhattuk, milyen nagy műveltségűek, emberiek, alázatosak, maiak.
Szabó T. Annának eddig elsősorban versesköteteit, Dragomán Györgynek pedig regényeit ismerték a martfűi olvasók. Őket hallgatva az is kiderült, milyen sokrétűek, sok más műfajban is alkotnak, emellett műfordítók is. Anna többek között arról is mesélt, milyen érzés volt számára, hogy ő nyithatta meg az idei Ünnepi Könyvhetet. Dragomán György pedig szenvedélyesen beszélt arról, miért fontos az életében a gasztronómia, és hogyan született meg Főzőskönyv című, irodalmi alkotásaival tűzdelt receptgyűjteménye. Mindketten aktívan jelen vannak a közösségi platformokon éppúgy, mint a személyes megjelenést kívánó előadásokon. A kortárs irodalom meghatározó alkotói ők határon innen és túl is. Megtiszteltetés volt velük beszélgetni. Hogy ők ketten, elismert, népszerű művészek, nagyszerű emberek ellátogattak hozzánk, ünneppé tette a napot, felemelő, csodás, tápláló élmény volt a találkozás. Kívánom magunknak, hogy a következő személyes találkozásig legyen sok lehetőségünk a találkozásra könyveiken, irodalmi műsorokon keresztül.
A LAPOZÓ OLVASÓKÖR FOGLALKOZÁSÁT október 6-án, szerdán tartottuk. Ezúttal a téma A KORTÁRS LÍRA volt, Kengyel Éva Stonawski Józseffel beszélgetve vitte közelebb a személyesen megjelenő és az online térben a közösséghez csatlakozókat napjaink költészetéhez. Szó volt többek között arról, hogy milyen stílusjegyeket hordoz magán a kortárs vers.
A vers az adott kor lenyomataként a szerzőjének személyiségén túl, életformákról, társadalmi problémákról is üzen az utókornak. A technika térhódítása és az ezzel kapcsolatos kifejezések is megjelennek e korszak műveiben. Nem fennkölt szavakkal írnak a költők valami nagyszerűről, hanem a hétköznapit emelik magasra. Ezért azután mindenki megtalálhatja köztük azt, ami hozzá szól, ami a saját életében lehet további örömforrás, vagy éppen kapaszkodó. A szerelem örökkévalóságáról felolvasott versek és a személyes tapasztalatok egyaránt azt mutatják, vannak olyan témák is, melyeket a klasszikus költők éppúgy feldolgoztak, mint ahogy napjaink költői. A versek nem csak a könyvek lapjain, hanem a digitális térben, előadóterekben személyesen is megszólítják befogadóikat. A líra tehát mindenkor utat tör magának és helyet kíván az emberek lelki, érzelmi életében.
A programsorozat DIGITÁLIS JÓLÉT PONTunk foglalkozásával folytatódott október 7-én, csütörtökön. SZEMÉLYES ÉS TÁRSAS KAPCSOLATOK AZ INTERNETEN, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN címmel tartott előadást Bihari Erzsébet.
A jó hangulatú beszélgetésen szó esett többek között az együtt élő generációkról, a különböző generációkhoz tartozók eltérő viselkedéséről a virtuális térben, a digitális eszközök használatával kapcsolatban. Érdekes felfedezéseket tehettünk az előadásnak köszönhetően magunkról, rácsodálkozhattunk, mennyire hasonlóak vagyunk az azonos korosztályhoz tartozó társainkhoz, ami a virtuális élethez való viszonyunkat illeti.
A hét egyik kedvenc programunkkal, a FELOLVASÓ ESTtel zárult. Izgalommal vártuk ezt az alkalmat is, vajon kik vállalkoznak felolvasásra, milyen irodalmi csemegével örvendeztetnek bennünket ezúttal. Nagyszerű este volt. A könyvtáros, a szervező számára boldogság, ha ilyen nagy az érdeklődés egy program iránt, sokan eljöttek ez alkalommal is. Lenyűgöző volt a sokszínűség, sokféle stílusú, műfajú, hangulatú felolvasás hangzott el. Különleges este volt, mert több felolvasó is saját, irodalmi értékű, érdekes, megható írását osztotta meg velünk. Nagy élmény volt, ahogyan válaszoltak egymásnak, összecsengtek, rímeltek egymásra a felolvasott szövegek anélkül, hogy felolvasóik összebeszéltek volna. És megint megtörtént, ami minden felolvasó esten: sírtunk-nevettünk, folytak könnyek örömtől, meghatottságtól.
Remek hét volt! Köszönet érte vendégeinknek, az érdeklődőknek, a hűséges látogatóknak, a pedagógusoknak, akik elhozták tanítványaikat is, a kollégáknak, a Városnak a támogatásért!
Kengyel Éva, Székácsné Tálas Gabriella
Tovább a 2021.10.08 – Felolvasó Este a Martfű Városi Könyvtárban képgalériához>>>
Tovább a 2021.10.07 – Martfű Városi Könyvtár – Digitális Jólét Pont foglalkozás képgalériához>>>
Tovább a 2021.10.04 – Író-olvasó találkozó Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával képgalériához>>>
Tovább a 2021.10.04 – Rendhagyó irodalomórák Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával képgalériához>>>
